A történet az ötvenes évek végén kezdôdött, a helyszín a Dél-Csehországi Libejovice határvidéke, a résztvevôk az ottan határôr egység katonái. A cseh határôrség , akár sok más katonai egység világszerte, ugyancsak szívesen alkalmazott német juhász ebeket. A négylábú harcosok fizikai teljesítményét és ellenálló képességét fokozandó, megszületett az ötlet, miért is ne kereszteznék ôket a vad fajtatárssal és elôddel, a farkassal. A gondolatot tett követte, egy befogott kárpáti farkasszukát, kit Britának kereszteltek, „összeadták” az elôkelô nevet viselô Cezar z Brizoveho elnevezésû német juhászkutyával.
1958. május 26-án megszületett az elsô alom. A harmadik és negyedik generáció „hibridjeit” aztán már sikerrel alkalmazta a hadsereg.
A másik vérvonalat a bichary rendôrség hozta létre ezúttal az Argo nevû farkasban és Astra, a német juhászszuka révén.
Az 1970-es években fôként politikai okok miatt (a Varsói Szerzôdés tagállamainak katonai akciója Prága elleni katonai akciója) a tenyésztés „zászlaja” átkerült a szlovákokhoz. Sarik, a harmadik farkas (ô hím volt) „került be a képbe”, két, immár „hibrid” német juhászszukát fedezett.
Végül 1983-ban bekerült a szelekciós munkába az utolsó farkas vér, amikor is Bojar von Schotterhofot, a német juhász kant pároztatták a Lady nevû nôstényfarkassal.
Összefoglalva tehát, ez a négy telivér farkas (két hím és két nôstény) biztosította az új, kialakulóban lévô fajta genetikai variabilitását.
A csehszlovák illetékesek 1982-ben ismerték el a farkaskutyát új fajtának, s még ebben az évben klubot alakítottak. 1982 és 1991 között 1552 kölyköt regisztráltak a törzskönyvben. Az ország szakadása után az FCI 1994-ben hivatalosan elismerte az immár Cseh- Szlovák farkaskutyának elnevezett új fajtát. Az ügyek, tehát a szelekció továbbvitelét egyébként a szlovákokra bízta.
Inkább farkas mint kutya
Csak úgy ránézésre, ez az eb nem tagadhatja meg farkas eredetét, lupoid jellege sokkal inkább kiüt küllemi szempontból, mint a másik vérvonalé, az ugyancsak farkas ôsöktôl származó német juhászé. Szôrszíne „ordas”, a szürkés sárga és az ezüstös szürke árnyalatai között váltakozik.Nagy termetû, a kanok marmagassága átlagosan 65, a szukáké 60 centi. Hosszú végtagjai még magasabbnak, nyúlánkabbnak mutatják. Mancsai erôsek, s nem kerekdedek, hanem megnyúltak, mellsô lábai némileg kifelé fordulnak. Ez teszi lehetôvé a hóban való speciális farkas ügetést, és egyáltalában, a hóban való könnyed, elegáns mozgást.
A fej oldal- és elölnézetben egyaránt háromszögletû, a stop enyhe. Az ajkak igen szárazok és feszesek, míg a német juhászoknál észlelhetô icipici „löttyedtség” sem megengedhetô. Egyenes állású fülei magasan tûzöttek, valamint kisebbek, mint a német juhász kutyáé, s nagyobbak mint a farkasé. A német juhászkutyával ellentétben nincs fekete maszkja, a maszk fehérrel szegélyezett krémszínû világos. A farok nyugalmi állásban lecsüngô, mozgásban sarlóvá ívelôdik. A szôrzet rövid, de kiváltképpen télidôben igen sûrû, s a nyakon sörényt képez.
A cseh-szlovák farkaskutya rendkívül ragaszkodik gazdájához, ám vonzalmát csak ritkán mutatja ki. Szeme viszont mindig rajta, a gazda közellétét igényli, nem állja, ha látókörébôl kikerül. Egy híres musher (szánhajtó) mesélte egyszer, hogy elment egy közeli erdôbe, ahol jól elrejtôzött. Az egyik barátja közben elengedte farkaskutyáit, s azok nyomban keresésére indultak, s természetesen hamarosan rá is bukkantak. De nem mentek hozzá farkcsóválva simogatást kérni, hanem megnyugodva (megvan a fônök) visszatértek a szállásra.
Ez a fajta idegenekkel szemben rendkívül visszafogott, bizalmatlan, furcsa módon azonban a nôket jobban eltûri. Nem kifejezetten házôrzô típus, bár tud ugatni és farkas-módra üvölteni egyaránt.
Igen hamar meg kell vele értetni, ki a falkavezér. Ez a szép „vad” tud azért engedelmeskedni, parancsot teljesíteni, hívásra visszajönni, mely kiváltképp fontos, hisz vérében a vadászat. Nem szökevénytípus, ám ha felébred benne a vágy 2 és fél méteres rácskerítés sem állítja meg.
Nagyon lényeges, mondhatnánk, létfontosságú, hogy minél korábban szocializáljuk; már 3–4 hetes korában hozzá kell szoktatni a kölyköt más emberi lényekhez, a zajhoz, az autóhoz. Ha ez nem történik meg, viselkedési problémák rögzülnek nála.
A cseh-szlovák farkaskutya családi életét illetôleg is a farkasra emlékeztet; a nôstény évente egyszer tüzel, alkalmanként 4–6 kölyköt ellik. Párja – amennyiben mellette tartják – a Dzsungel könyvebeli Farkas apó módjára mindenben segíti
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése